HTML

Mesél a Mandragora

A Mesél a Mandragora általában valós - de olykor valótlan - szereplők mindennapjait mutatja be. Lehet, hogy így történt... Lehet, hogy nem. A Mandragora tudja.

Címkék

Linkblog

Archívum

2009.04.28. 07:53 Mephizto

Aliz élete

Zozó és Gina szipusok voltak. Egyikük sem élt tovább 33 évnél, ez utóbbi rekordot is Zozó tartotta. Bár azt nem tudta, hogy ezzel Krisztusi kort ért meg, de büszke is lehetett volna akár az eredményre. Sajnos született egy közös gyermekük is, aki szülei előmenetelének köszönhetően túl sok jóra nem számíthatott.az élettől. A fogantatása sem volt túl romantikus, valamikor a csavarlazítót leváltó higító-korszak elejére tehető. A helyszín a Városliget volt, Demjén Rózsi koncert közben történt. Valami megszállta a fiatalokat, talán a hangulat varázsa, vagy a kelleténél több szippantás, legalábbis ők úgy emlékeztek volna vissza rá az emlékirataikban, hogy egy nagyon-nagyon romantikus koncert volt - ha tudtak volna írni. Egy jelenet mindenesetre úgy maradt (volna) meg bennük (ha élnének), hogy fehér galambok lepték el a Ligetet, virágba borultak a fák, a zene és a mindent átható szeretet járta át lelküket, az emberek tudata egyesült, s ezt ők mint egy égi jelet fogták fel, mely hirdette, hogy bizony itt a cselekvés ideje...

Ehhez képest a valóságban Rózsi annyira nem remekelt:

„Peti álla házelőőtt!” – ordította teljesen részegen a mikrofon mellé, kétszer is, két ütem között. Ezután következett még egy „háthalessz kimeg várjaőőőőt!” üvöltés, mely már némileg artikulálatlanra sikeredett, ezután Rózsiról leesett a szemüveg és egy hatalmasat hányt az előtte álló biztonsági ember tar fejére, majd összeesett.

Vége lett a koncertnek.

Ezt már Zozó és Gina nem érzékelte semmilyen formában, lágy felhőkbe burkolózva javában űzték az ipart, valójában egy játszótér kellős közepén, egy jó adag kutyahúgyban és a saját nyálukban fetrengve. Eme fennkölt románc eredménye volt a kis Aliz. Első emléke szüleíről azok temetése volt, bár mikor háztartási-vegyiáru bolt mellett haladt el az utcán, valahogy mindig eszébe jutottak. Gina úgy gondolta egy nap, hogy nyugdíjba megy, el is indult. Megállt, vakarta kicsit a fejét, hogy ezt most hogy is kellene csinálni, aztán egy Rózsitól ellesett mozdulattal összeesett és meghalt valami szív-nyavajában. Halála után néhány nappal Zozó a 33. születésnapján úgy határozott, megünnepli azt, és Ginának is emléket állít - Na, ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy tervezte. A terv ugyanis az volt, hogy az ő zacskóját fogja használni, majd kimegy és egy késsel száz fára odavési, hogy „GINA”. Ez még romantikusnak is tűnhet, ráadásul ezt a 4 betűt ismerte is, de nem volt annyira szép látvány Zozó, amint szipus D’artagnan-ként egy bazinagy késsel „szeetlegzsinaa” kiáltások közepette hadonászik, tántorog. Ráadásul fák a közelben sem voltak. Volt viszont egy vasúti átjáró, meg egy baszott gyors IC.

Aliz árvaházba került, ahonnan megszökött, és megpróbált rendes életet élni, úgy határozott, a kereskedelemben fog elhelyezkedni.

Aliz gyakorlatilag napi 5 forintért árult petrezselymet a Nyugati Tér mellett. De hát a kis Aliz szülei kitartó munkásságának köszönhetően retard volt, mégpedig igen erősen. Szegényt gyakran kinevették. Ő nem tudta, miért nevetik ki, habár halványan sejtette, hogy ő valamiben különbözik a többiektől, de ennek nem volt tudatában. A petrezselyemárulás nem volt túl jövedelmező vállalkozás, de arra, amire neki kellett a pénz, elég volt. A kis Alizka úgy gondolkodott, hogy ha napi 5 forintot megkeres petrezselyemárulással, akkor az havonta százötven forint. (Átlagosan, néha még több is!) Amit utált, az a február.

Havi 150-ből vehetett magának hetente 1 gombóc fagyit, de az 160 forint lett volna, viszont a fagylaltárus az utolsó héten mindig megszánta, és 30 forintért is adott neki egy gombóc fagyit. Ilyenkor a kislány mindig hálás volt szüleinek, Istennek, és az életnek, hogy milyen nagylelkűek hozzá. A fagyis egy gombócot 2 forint költségen állított elő.

 

2 komment

Címkék: halál szipu aliz demjén rózsi


2009.04.27. 15:19 Mephizto

Epigramma

Albert nem értette. Eddig sosem szólta meg senki azért mert meztelenül hányt ki a villamos ablakán, ám most mégis, mintha tarkóját egy lövés érte volna. A véresszájú BKV-ellenőr ott állt a háta mögött... Albert nem tulajdonított nagy jelentőséget az esetnek.

Szólj hozzá!

Címkék: bkv halál albert


2009.04.26. 19:55 Mephizto

Esti mese: A kis fehér nyúl és a kardhal

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az erdőben egy kis, fehér nyúl. Származását tekintve DK-Ázsiai volt, és nagyon szeretett fürdeni. Le is járt majd’ minden nap a tóra pancsoli egy kicsit. Egyik unalmas délutánján is úgy határozott, lenéz a partra, hátha talál magának egy kis fehér nyúl-lányt. Furcsa volt, de a parton nem volt senki, pedig szombat délután volt, hétágra sütött a Nap. A nyuszi elsírta magát, majd hirtelen kettészelte egy kardhal.

Szólj hozzá!

Címkék: nyúl mese halál kardhal


2009.04.26. 08:53 Mephizto

Gazdasági válság

Este Jensen hazatért a munkából, a szokott időben, a felesége vacsorával várta. Ám Jensen ma valahogy nem volt éhes. Egész nap egy furcsa érzés kerülgette, egy megmagyarázhatatlan, ám érezhető és frusztráló érzés. Úgy érezte, valami megváltozott nyomorúságosan egyhangú kis életében, ám semmi változást nem tapasztalt, a felesége ugyanúgy a konyhában tett-vett mint azelőtt, a gyerekek a szobában nézték a TV-t. Jensen levette cipőjét, meglazította nyakkendőjét, majd leült a konyhában.

- Nem jó ez így, Sandra...

- Mi a baj drágám? Nehéz napod volt?

- Szörnyen mennek a dolgok a vállalatnál.. Tegnap a számítógépes rendszer omlott össze, ma pedig a könyvelési nyilvántartásban fedeztünk fel hibákat, amiket már nem lehet kijavítani... Úgy tűnik, jelenleg bizonytalan a cég jövője.

- Válság?

- Mondhatni...

Sandra agyán egy pillanatra átfutott a lehetőség, hogy férje akár el is veszítheti munkáját.

- Én azt hiszem, mindenképpen be kell bizonyítanod a cég vezetőségében, hogy elengedhetetlen munkát végzel, és nélküled semmire sem mennek.

- Jaj drágám, tudják ők ezt nagyon jól... A probléma az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogyan lábaljunk ki a helyzetből, teljes a káosz az összes irodában. - Jensen egy jókora kortyot húzott le az időközben kitöltött whiskyből.

- Deeeeeejh hijj ez aztán jó erős... Egy szóval, - folytatta gondolatmenetét - baj van....

Sandra ekkor már sejtette, hogy nehéz idők elé néznek. Jensen így is nagyon kevés időt tölt itthon, a gyereknevelés szinte egyedül az asszony feladata.

Hirtelen a szoba ajtaja kinyílt és kiszaladt rajta a kis Jörg.

- Apuuu, mit hoztál?

- Szia fiam. Ma sajnos semmit, rengeteg a munkám, de ígérem holnap hozok neked meglepetést  a munkahelyemről hazafelé, jó?

Jörg nem szólt semmit, nem értette, némán bámult maga elé.

- Ha még lesz holnap munkám... - gondolta magában Jensen.

- Kéred a vacsorát, Jensi? - kérdezte Sandra.

- Mit főztél?

- Kínai mártást, rizst és csirkét. Ahogy szeretitek.

- Csodás, szerintem együnk.

-Rendben. Gyerekek! Vacsora! - kiáltott a szobába a feleség.

Jörg továbbra is ugyanott állt ahol eddig és nem mozdult, de most kijött a szobából testvére, Helmina. Helmina elég zárkózott típus volt. Most is szó nélkül leült az asztalhoz, nem szólt senkihez és várta a vacsorát. Sandra gyorsan megterített és kirakta a két edényt az asztalra.

Jörg csak nézett maga elé, nem igazán értette a dolgot.

A vacsora után az egész család bement a szobába. A gyerekek összevesztek azon hogy mit nézzenek, Jörg monoszkópokat akart bámulni, Helmina pedig az esti mesét nézte volna szívesen. A vitát aztán az apjuk döntötte el, ugyanis éppen akkor kezdődött a világbajnoki selejtező, ahol Svédország Ukrajna ellen mérkőzött.

Már javában zajlott a mérkőzés, mikor a gyerekeket elnyomta az álom. A szülők úgy gondolták, majd ha vége a meccsnek, felébresztik őket. Kellemesen összebújtak, és úgy érezték, a nehézségek ellenére is örülnek hogy élnek. A gyerekek többé nem ébredtek fel, aznap éjjel meghaltak mindketten.

 

Szólj hozzá!

Címkék: halál svédország válság


2009.04.25. 13:14 Mephizto

Jávor Pál megkísértése

 

Gyula unottan pöfékelte a cigarettáját, de közben azon gondolkozott, hogy fogja tálalni mondanivalóját. Miután már a csikk kezdett égetni, elnyomta a mellette álló hamutartóban. Összeszedte minden bátorságát.

- Hát, Palikám, kérlekalássan... Sajnálom. Ez nem jött össze, a bíróság felmentette.

Jávor Pál iszonyú dühös lett, kidülledtek a szemei, és rekedt hangon ordította: Hamvasszák újra! Követelem, hogy hamvasszák újra Karádyt!

 

Senki sem felelt. A folyosó üres volt, térben át is alakult, egyetlen szék és egy baljós asztal volt minden berendezési tárgy. Az ablakon halványan beszűrődött a holdfény és a csillagok ragyogása. Hirtelen az egyik árny mintha megmozdult volna. - Ez csak az acid.. Pali, nyugi... – mondogatta magában egyre.

 

Karády újrahamvasztását aztán a parlament is fontos napirendi pontként kezelte a vasárnapi rendkívüli ülésen. Ifj. Jelasics hangsúlyozta: az újrahamvasztás nyugalmat kelthetne a feldühödött tömegben, hiszen megbizonyosodnának róla, hogy Karády valóban meghalt, ha már kétszer is elhamvasztották. Mert hát az elsőt senki sem látta. Ezzel ellentmondott Idősb Vitéz Nagy Lajos, aki szerint az újrahamvasztás bűncselekmény a szabad akarat ellen, mert Karády soha nem akarta, hogy ezt tegyék vele. Kiemelte a hamis és koholt vádakat, melyeket még Latabár támasztott ellene, ezért másnap letartóztatták. Az újrahamvasztás így hát jogerőre emelkedett, nyilvános helyszíne a Blaha Lujza tér, időpontja április 22.

 

Jávor Pál (aki egyébként titokban a náci párt vezetője volt) eközben egyre kisebbnek érezte magát a szoba nyomasztó félhomályában, furcsa alakok vették körül, úgy érezte, élete veszélyben van, bármikor meghalhat. A falon egyre gyorsabban cikázott mindenféle szokatlan alakzat, és egyszer csak az egyik árnyék kinyúlt a falból – egyenesen Pál felé tartott. Pál halálosan félt. Számára nem létezett valóság, tér és idő, teste a világmindenségben örvénylett, eggyé vált az univerzummal. Az árny emberi alakot öltött, hirtelen hatalmas fényesség vette körül (azóta ezt divatosabb szóval aurának hívják), élénk, kavargó színekben pompázott. Egy szempillantás alatt csend lett. Az idő megállt, Pál úgy érezte, egy burokban lebeg a világűrben. Az árnyalak kinyújtotta kezet a férfi felé. Most még magasztosabbnak tűnt, még felsőbbrendűnek, mozdulata végtelen szeretetet és megértést sugárzott.

- Fiam, Pál! Eljöttem hát hozzád!

Pálon hirtelen szorongás vett erőt. Eddig minden tökéletesnek tűnt, de most tudata mélyét nyomasztani kezdte egy dolog, melyet nem tudott megfogalmazni, mégis ott volt, és zavarta.

Legyőzhetetlen vágyat érzett arra, hogy édesapja szellemével szeretkezzen, ám tudta, hogy ez egyáltalán nem helyénvaló.

- Fiam! Mire vársz még? – kérdezte a jelenés, kissé előrehajolva.

Pál egyre jobban izzadt, a kezeit tördelte, mit tegyen, mit tegyen...? Aztán rájött, hogy ez a dolog valójában nem más, mint az ő önnön megkísértése, valójában Isten szólította fel arra, hogy szeretkezzen a saját édesapja szellemével, így tette próbára Pál engedelmességét. Mikor erre rájött, hirtelen minden a régi lett. A szoba visszanyerte eredeti formáját, az asztal és a szék a régi helyén állt, és megint minden csöndes volt.

Pál pedig csak annyit tudott mondani: huh, baszod.

2 komment

Címkék: acid kísértés karády jávor pál


süti beállítások módosítása