Mesél a Mandragora

Este Jensen hazatért a munkából, a szokott időben, a felesége vacsorával várta. Ám Jensen ma valahogy nem volt éhes. Egész nap egy furcsa érzés kerülgette, egy megmagyarázhatatlan, ám érezhető és frusztráló érzés. Úgy érezte, valami megváltozott nyomorúságosan egyhangú kis életében, ám semmi változást nem tapasztalt, a felesége ugyanúgy a konyhában tett-vett mint azelőtt, a gyerekek a szobában nézték a TV-t. Jensen levette cipőjét, meglazította nyakkendőjét, majd leült a konyhában.

- Nem jó ez így, Sandra...

- Mi a baj drágám? Nehéz napod volt?

- Szörnyen mennek a dolgok a vállalatnál.. Tegnap a számítógépes rendszer omlott össze, ma pedig a könyvelési nyilvántartásban fedeztünk fel hibákat, amiket már nem lehet kijavítani... Úgy tűnik, jelenleg bizonytalan a cég jövője.

- Válság?

- Mondhatni...

Sandra agyán egy pillanatra átfutott a lehetőség, hogy férje akár el is veszítheti munkáját.

- Én azt hiszem, mindenképpen be kell bizonyítanod a cég vezetőségében, hogy elengedhetetlen munkát végzel, és nélküled semmire sem mennek.

- Jaj drágám, tudják ők ezt nagyon jól... A probléma az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogyan lábaljunk ki a helyzetből, teljes a káosz az összes irodában. - Jensen egy jókora kortyot húzott le az időközben kitöltött whiskyből.

- Deeeeeejh hijj ez aztán jó erős... Egy szóval, - folytatta gondolatmenetét - baj van....

Sandra ekkor már sejtette, hogy nehéz idők elé néznek. Jensen így is nagyon kevés időt tölt itthon, a gyereknevelés szinte egyedül az asszony feladata.

Hirtelen a szoba ajtaja kinyílt és kiszaladt rajta a kis Jörg.

- Apuuu, mit hoztál?

- Szia fiam. Ma sajnos semmit, rengeteg a munkám, de ígérem holnap hozok neked meglepetést  a munkahelyemről hazafelé, jó?

Jörg nem szólt semmit, nem értette, némán bámult maga elé.

- Ha még lesz holnap munkám... - gondolta magában Jensen.

- Kéred a vacsorát, Jensi? - kérdezte Sandra.

- Mit főztél?

- Kínai mártást, rizst és csirkét. Ahogy szeretitek.

- Csodás, szerintem együnk.

-Rendben. Gyerekek! Vacsora! - kiáltott a szobába a feleség.

Jörg továbbra is ugyanott állt ahol eddig és nem mozdult, de most kijött a szobából testvére, Helmina. Helmina elég zárkózott típus volt. Most is szó nélkül leült az asztalhoz, nem szólt senkihez és várta a vacsorát. Sandra gyorsan megterített és kirakta a két edényt az asztalra.

Jörg csak nézett maga elé, nem igazán értette a dolgot.

A vacsora után az egész család bement a szobába. A gyerekek összevesztek azon hogy mit nézzenek, Jörg monoszkópokat akart bámulni, Helmina pedig az esti mesét nézte volna szívesen. A vitát aztán az apjuk döntötte el, ugyanis éppen akkor kezdődött a világbajnoki selejtező, ahol Svédország Ukrajna ellen mérkőzött.

Már javában zajlott a mérkőzés, mikor a gyerekeket elnyomta az álom. A szülők úgy gondolták, majd ha vége a meccsnek, felébresztik őket. Kellemesen összebújtak, és úgy érezték, a nehézségek ellenére is örülnek hogy élnek. A gyerekek többé nem ébredtek fel, aznap éjjel meghaltak mindketten.