Zozó és Gina szipusok voltak. Egyikük sem élt tovább 33 évnél, ez utóbbi rekordot is Zozó tartotta. Bár azt nem tudta, hogy ezzel Krisztusi kort ért meg, de büszke is lehetett volna akár az eredményre. Sajnos született egy közös gyermekük is, aki szülei előmenetelének köszönhetően túl sok jóra nem számíthatott.az élettől. A fogantatása sem volt túl romantikus, valamikor a csavarlazítót leváltó higító-korszak elejére tehető. A helyszín a Városliget volt, Demjén Rózsi koncert közben történt. Valami megszállta a fiatalokat, talán a hangulat varázsa, vagy a kelleténél több szippantás, legalábbis ők úgy emlékeztek volna vissza rá az emlékirataikban, hogy egy nagyon-nagyon romantikus koncert volt - ha tudtak volna írni. Egy jelenet mindenesetre úgy maradt (volna) meg bennük (ha élnének), hogy fehér galambok lepték el a Ligetet, virágba borultak a fák, a zene és a mindent átható szeretet járta át lelküket, az emberek tudata egyesült, s ezt ők mint egy égi jelet fogták fel, mely hirdette, hogy bizony itt a cselekvés ideje...

Ehhez képest a valóságban Rózsi annyira nem remekelt:

„Peti álla házelőőtt!” – ordította teljesen részegen a mikrofon mellé, kétszer is, két ütem között. Ezután következett még egy „háthalessz kimeg várjaőőőőt!” üvöltés, mely már némileg artikulálatlanra sikeredett, ezután Rózsiról leesett a szemüveg és egy hatalmasat hányt az előtte álló biztonsági ember tar fejére, majd összeesett.

Vége lett a koncertnek.

Ezt már Zozó és Gina nem érzékelte semmilyen formában, lágy felhőkbe burkolózva javában űzték az ipart, valójában egy játszótér kellős közepén, egy jó adag kutyahúgyban és a saját nyálukban fetrengve. Eme fennkölt románc eredménye volt a kis Aliz. Első emléke szüleíről azok temetése volt, bár mikor háztartási-vegyiáru bolt mellett haladt el az utcán, valahogy mindig eszébe jutottak. Gina úgy gondolta egy nap, hogy nyugdíjba megy, el is indult. Megállt, vakarta kicsit a fejét, hogy ezt most hogy is kellene csinálni, aztán egy Rózsitól ellesett mozdulattal összeesett és meghalt valami szív-nyavajában. Halála után néhány nappal Zozó a 33. születésnapján úgy határozott, megünnepli azt, és Ginának is emléket állít - Na, ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy tervezte. A terv ugyanis az volt, hogy az ő zacskóját fogja használni, majd kimegy és egy késsel száz fára odavési, hogy „GINA”. Ez még romantikusnak is tűnhet, ráadásul ezt a 4 betűt ismerte is, de nem volt annyira szép látvány Zozó, amint szipus D’artagnan-ként egy bazinagy késsel „szeetlegzsinaa” kiáltások közepette hadonászik, tántorog. Ráadásul fák a közelben sem voltak. Volt viszont egy vasúti átjáró, meg egy baszott gyors IC.

Aliz árvaházba került, ahonnan megszökött, és megpróbált rendes életet élni, úgy határozott, a kereskedelemben fog elhelyezkedni.

Aliz gyakorlatilag napi 5 forintért árult petrezselymet a Nyugati Tér mellett. De hát a kis Aliz szülei kitartó munkásságának köszönhetően retard volt, mégpedig igen erősen. Szegényt gyakran kinevették. Ő nem tudta, miért nevetik ki, habár halványan sejtette, hogy ő valamiben különbözik a többiektől, de ennek nem volt tudatában. A petrezselyemárulás nem volt túl jövedelmező vállalkozás, de arra, amire neki kellett a pénz, elég volt. A kis Alizka úgy gondolkodott, hogy ha napi 5 forintot megkeres petrezselyemárulással, akkor az havonta százötven forint. (Átlagosan, néha még több is!) Amit utált, az a február.

Havi 150-ből vehetett magának hetente 1 gombóc fagyit, de az 160 forint lett volna, viszont a fagylaltárus az utolsó héten mindig megszánta, és 30 forintért is adott neki egy gombóc fagyit. Ilyenkor a kislány mindig hálás volt szüleinek, Istennek, és az életnek, hogy milyen nagylelkűek hozzá. A fagyis egy gombócot 2 forint költségen állított elő.